Hallod?
…Mit?
Hát pont azt a hangot, ami azt kérdezi: Mit?
Ez a te belső hangod. Mert van egy belső hangod, ami folyamatosan ott dumál benned. Néha csak mondja a magáét, néha egész szituációkat lejátszik, ott bent, mintha valamilyen rádiójátékot hallgatnál. Van úgy, hogy a saját hangod, és van úgy, hogy valaki másnak a hangját hallod. És amit mond, és ahogy mondja, az hat rád.
Ez teljesen normális. Megmondták a hangok is… 😀
A következő írás ahhoz ad neked egy gyakorlatod, hogy mihez kezdjél ha elcsíped magadban azt a belső dumát, ami éppen lebeszél téged valamiről, és végül tényleg nem teszed meg azt a dolgot. A szöveget elolvasnod kb 15 perc, és ha a gyakorlatot is csinálod, akkor kb egy fél órát adj magadnak, magadért.
Tény és való, hogy ez a duma ott megy, és Te nem csak hallgatója, hanem részese is vagy ennek az egész dumának, hiszen amit mond, az hat rád. Pont úgy, mint amikor valaki beszél hozzád, ha nem még inkább jobban. Ugyanis, amit azok mondanak nekünk, akik fontosak, akik számítanak, akik “jót” akarnak nekünk, azoktól hajlamosak vagyunk feltétel nélkül elfogadni azt, amit mond. Ilyen személyek a szüleink, felmenőink, testvéreink, tanárok, közeli barátok. Azt, amit ők mondanak, hajlamosak vagyunk úgy elfogadni, ahogy mondják, és nem kérdőjelezzük meg őket. Mert referencia személyeknek tartjuk őket, az ő igazságaikat elfogadjuk. Életünk első hét évében ez egészen biztos így van. Ezért szedjük össze hiedelmeink nagy részét ebben a korszakunkban. De most nem a hiedelmekről van szó.
Hanem arról, hogy életünkben még felnőtt korunkban is meglehet ez a szokásunk, hogy feltétel nélkül befogadunk információkat, főleg ha az illető kellően hitelesen tudja előadni magát.
Azonban van még egy referencia személy: ez pedig Te magad vagy. Tekintettel arra, hogy tudattalan szintű szándékod, hogy jót akarsz magadnak, ezért a hétköznapi üzemmódodban hajlamos vagy a belső dumádat is feltétel nélkül elfogadni. Miért is kérdőjeleznénk meg? Hiszen jót akarunk magunknak.
És ez a jó szándék akkor is igaz, ha épp ez a belső hang ledumál valamiről. Mert jót akar neked. Így talán épp a csalódástól vagy valamilyen vélt veszélytől akar megóvni. Hogy milyen veszélytől, az megint csak a hiedelmeink ismeretéből kikövetkeztethető. Mivel alapműködésünk a túlélés, ezért gyakran valamilyen – vélt – halálos dologtól óv meg minket a belső dumánk. Persze ezt nem fogja így explicit a füledbe súgni, hogy ha ezt megteszed, akkor meghalsz, hanem csak így: “Erre te nem vagy képes.” Vagy, “Ráér az még.” Esetleg úgy, “nem kell elkapkodni.”. És lehet, hogy néha sokkal durvábban, valamelyik szülőnk hangján szólal meg: “Semmire kellő vagy.” “Már megint rossz vagy.” Vagy: “Nem vagy elég jó”. És így tovább.
Gyakorlat:
Figyelj befelé, és halld meg a belső hangodat! Becsukhatod a szemed is hozzá, hogy jobban tudj befelé figyelni.
Gondolj egy szituációra, amikor kevésbé voltál mondjuk motivált, esetleg egyenesen halogattad azt a dolgot. Vagy valamit sokkal nehezebbnek gondoltál, mint ami valójában.
Mit mondasz ilyenkor magadnak?
Kinek a hangján szólal meg?
Figyeld még meg, honnan szól ez a hang? Hol hallod? (Nem biztos hogy a józan paraszti észnek megfelelő választ kapsz!)
Ha mindezt megfigyelted, akkor most tedd fel magadban a kérdést ennek a hangnak, pont úgy mintha egy belső részed-lényed lenne, akivel most kommunikálsz:
Mi a szándékod azzal, hogy azt mondod: “….”?
És csak figyelj, milyen gondolatok jönnek.
A helyzet az, hogy amit mondunk magunknak az hat ránk. Pont ugyanúgy ki tud váltani bennünk érzelmeket, mint amikor másvalaki beszél hozzánk. Ez azért van, mert a szavak élményekhez kapcsolódnak, és minden szónak lehet egy érzelmi kapcsolódása. Korábban már írtam a rögzítésekről, és a rögzítésekben hogyan működnek kulcsszavak (emlékeztetők). Amikor halljuk ezeket a szavakat, akkor az felidézteti velünk azt az élményt, és abból eredő érzelmi állapotot. Van hat alapérzelmünk: öröm, bánat, düh, meglepődés, félelem, undor. Szavaink ezeket az érzelmeket válthatják ki, még más egyéb érzelmek mellett.
Mennyire tudsz egy vizsgán koncentrálni a kérdésre, ha éppen tele vagy félelemmel, mert csak az visszhangzik a fejedben: “Meg fogsz bukni!”
És persze, még önbeteljesítő jóslatként meg is buksz, persze megkönnyebbülsz, hogy “megint igazam lett”.
Mi történne, ha a “Meg fogsz bukni” mondat helyett az hangzana a fejedben: “Te ezt tudod. Csak lazán!” És ellazulnál, és csak hagynád jönni a válaszokat.
Mi lehet a jó szándéka egy ilyen belső hangnak?
Például meg akar óvni a csalódástól. Vagy arra akarna bíztatni, hogy térj vissza egy olyan egyszerű élethez, ami biztonságos. És még számos olyan szándék lehet, amit ha megismersz, lehet, hogy a tudatos éneddel azt mondanád: ez hülyeség.
Nem az. A tudattalan elmédnek van egy csodálatos logikai rendszere, és a gondolataink ezen logikai rendszer mentén születnek. A kulcs megintcsak a túlélés, és ha túléltünk, akkor az élés, a boldog élet a cél. Lehet, hogy a tudattalan elme most ebben a pillanatban másképp képzeli el a boldog életet, például úgy, hogy “maradj veszteg a fenekeden”.
Tehát a szándék nemes, az eszköz amit ennek megvalósítására használt, az lehet, hogy már elavult.
És érdemes elfogadni a jó szándékot, vagy ha azzal a szándékkal nem tudsz megbékélni, akkor kérdezd tovább a belső hangot:
“Ha ez a szándékod teljesül, akkor mi az a magasabb szándék, amit ezen keresztül akarsz elérni?”
Például: “Maradj veszteg a fenekeden!” → megóvni téged a csalódástól → nyugalom → nyugodt, békés élet.
Szerintem ez már elfogadható, ugye?
Tehát ez a belső hang, amelyik azt mondja neked, hogy “Maradj veszteg a fenekeden!”, az valójában nyugodt, békés életet akar neked.
Visszatérve a gyakorlathoz, a Te belső hangodhoz és annak szándékához, mi az ő magasabb szándéka?
Kérdezd meg: “És ha ez a szándékod teljesül, akkor mi az a magasabb szándék, amit ezen keresztül akarsz elérni?”
Ha már a szándékhoz kellően elavult az a mondat, ami elhangzik a fejedben, akkor érdemes lehet egy új mondatot találni. Olyan mondatot, ami a szándékot kielégíti, és ezzel együtt még motiváló is, pozitív érzelmeket ébresztő. Fontos, hogy ezzel a tudattalan részed, amelyik ezt a mondatot mondja, egyetértsen.
Kérdezd meg a belső hangod: Ha volna olyan mód, amelyikkel még jobban, pozitívan elérhetném ezt a szándékom, akkor az elfogadható-e számodra.
Figyelj befelé! Lehet, hogy hallasz egy “igen” választ, vagy csak egy megnyugtató, ellazult érzést érzel. Ha bármi egyéb feszültség, vagy kifejezett “nem” választ tapasztalsz, akkor fontos, hogy empatikus legyél ezzel a válasszal.
Elkezdhetsz egy belső párbeszédet:
– Értem, tehát nem megfelelő számodra, ha más mondatot mondanál. Mire lenne szükséged, hogy ezt el tudd mégis fogadni?Itt lehet, hogy beszélgetned kell majd a belső hangoddal, hogy Ti mindketten ugyanazt a magasabb, pozitív szándékot akarjátok. És biztosíthatod azt is, hogy megvan benned a tudás és felelősség, hogy az életedben a szituációkat megoldod, meg tudod védeni magad. Kérd a támogatását ahhoz, hogy egy boldogabb, sikeresebb, a pozitív szándéknak megfelelőbb életet élhess. Ez egy új, felelősségteljes feladat ennek a tudattalan résznek, aki eddig a régi mondatot hajtogatta a fejedben.
Mostanra már valószínűleg megkapod a jóváhagyását.
Mostantól nálad a labda. Mi legyen az a mondat, ami pozitív érzelemmel teli, motiváló, és megfelel annak a pozitív szándéknak, ami a részednek a célja. Például:
“Maradj veszteg a fenekeden!” helyett: “Ezt te lazán és könnyedén meg tudod oldani!”
Találd ki, mi legyen az új mondat!
Kérd meg a hangot, mondja ki ezt a mondatot. Azt mondd meg neki, hogyan mondja, milyen hangon, hangszínnel, hangerővel. Figyeld, hogyan hat rád. Változtass a paramétereken, ha nem megfelelő számodra.
Kérd meg a hangot, hogy a torkodból szólaljon meg, onnan, ahol a saját valódi hangod szól. Ha pedig esetleg eddig máshol hallottad volna, akkor most vidd ezt a “hallást” a füleidbe. Halld mindkettőben ugyanúgy.
Ha a hangot így “kiigazítod”, megfigyelheted, hogy mennyire erőteljesebben fog hatni rád. Mert lehet, hogy korábban, mikor már néhányszor zavart a régi hang, a belső, mentális füledtől eltávolítottad, és ezért valahol máshol csapódott le a hang benned. Ezzel enyhítetted, de ezzel még nem szüntetted meg a hatását. Most viszont a pozitív üzenetet érdemes magadtól (hangszálaidtól) magadnak (a füledbe) juttatni. Így a legtermészetesebb.
Még egy dologra kitérnék. Lehet az, hogy a régi hangot nem a saját hangodon hallottad. Valamelyik felmenőd, vagy egy referenciaszemély hangja visszhangzik a fejedben.
Kérdezd meg a belső hangodat, hogy elfogadható-e, ha a saját hangodon szólal meg?
Fontos, hogy a legerősebb változást azzal érheted el, ha a saját hangodon szól majd az új mondat.
Ha nem egyezik bele, akkor az előbbi empatikus beszélgetésbe elegyedhetsz a hanggal, hogy megtudd, mire lenne szüksége, és te meg tudod-e adni a hangnak ezt?
Ha megvan a jóváhagyás, akkor azt a másvalaki hangját, képzeld el, hogy becsomagolod, akár egy CD-re kiírod, vagy csak egy “hangdobozba” beteszed, és küldd neki vissza tisztelettel és köszönettel. Biztos hiányzik már neki ez a hang… Most visszaadhatod neki. Te a saját hangoddal akarod elérni azt a szándékot, amit a hang mondott neked. Lásd, amint elküldöd annak a személynek ezt a régi hangot, ami az övé. Köszönd meg neki, hogy eddig használhattad.
Térj oda vissza, hogy teszteled az új mondatod a saját hangoddal.
Azt még fogalmazd meg, hogy pontosan mik azok a helyzetek a jövőben, amikor ez az új mondat szóljon?
Figyelj befelé, kérdezd meg, elfogadható-e ez az új mondat így, ebben a formában, ezekben a helyzetekben?
Ha nem a válasz, akkor megint csak alkalmazd az empatikus beszélgetést.
Ha igen a válasz, akkor már csak annyi a teendő, hogy megkéred a belső hangodat, hogy vállaljon felelősséget mostantól ezért az új mondatért, úgy, ahogy megterveztétek, és akkor szóljon, ahogy te azt meghatároztad. Még láthatsz is egy ilyen rituálét, ahogy megünneplitek ezt a “szerződést”.
Nos, hogyan gondolsz most arra a szitációra vissza amikor kevésbé voltál motivált, esetleg egyenesen halogattad azt a dolgot. Vagy valamit sokkal nehezebbnek gondoltál, mint ami valójában. Mi lett más?
A gyakorlatot minden korlátozó belső hanggal külön-külön megcsinálhatod.
Mert akárhogyan is, de a szavak a demotiválnak vagy motiválnak bennünket. Akkor már inkább motiváljanak!
